Vakfolt Podcast

Warren Beatty második rendezése kerül ma terítékre a Vakfolt podcastban. Előző héten is színészből rendezővé vált hollywoodi sztárral foglalkoztunk, most megnézzük, milyen, amikor a híresség nem egy családi drámára használja a befolyását, hanem egy romantikus filmeposzra. Beatty rendezése az 1910-es évek végére repíti a nézőit, és az Oroszországban lezajló októberi szocialista forradalmat mutatja be egy amerikai újságíró történetén keresztül. Warren Beatty saját maga játssza a főszerepet, John Reedet, aki a Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvet írta az eseményekről. Diane Keaton játssza a feleségét, Jack Nicholson játssza Eugene O'Nell későbbi Nobel-díjas írót, és olyan nevekkel találkozhatunk még a stáblistán, mint Vittorio Storaro operatőr vagy Stephen Sondheim zeneszerző. Warren Beatty szívét-lelkét beleadta ebbe a filmbe, évekig viaskodott a forgatókönyvvel, és a forgatáson is megszállottan rendezett. A film végül három Oscar-díjat nyert, csupán eggyel elmaradva Robert Redford első rendezésétő

Ismét itt a díjszezon vége, amelyet a vasárnap éjjel kiosztott Oscar-díjakkal koronáznak meg Hollywoodban. Mi is beszállunk az ünneplősdibe, idén másodjára szervezzük meg a Vakfolt díjátadót visszatérő vendégünkkel, Cyclóval. Végignézzük, az Akadémia kiket jelölt a különböző kategóriákban, megtippeljük, kik fogják megnyeri az Oscar-szobrokat, és saját kedvenceinkből önálló jelöltlistákat is állítunk. Az adás első felét erre találjátok, itt pedig a folytatás következik, a lentebb olvasható kategóriákkal. Idegen nyelvű film Vágás Fényképezés Adaptált forgatókönyv Eredeti forgatókönyv Rendezés Férfi főszereplő Női főszereplő Legjobb film Ha ez nem lenne elég, a Vakfolt díjátadót kibővítettük számos olyan kategóriával, amelyek nem kapnak megfelelő reprezentációt az Oscar-gálán, de a mi szívünkhöz közel állnak: Állati alakítások Idegen lények Legjobb alakítások rossz filmekből Legjobb jelenetek rossz filmekből Ensemble, azaz szereposztás "Az év nyertese", vagyis olyan színész, aki a tavalyi évben számos szerepb

Ismét itt a díjszezon vége, amelyet a vasárnap éjjel kiosztott Oscar-díjakkal koronáznak meg Hollywoodban. Mi is beszállunk az ünneplősdibe, idén másodjára szervezzük meg a Vakfolt díjátadót visszatérő vendégünkkel, Cyclóval. Végignézzük, az Akadémia kiket jelölt a különböző kategóriákban, megtippeljük, kik fogják megnyeri az Oscar-szobrokat, és saját kedvenceinkből önálló jelöltlistákat is állítunk. Az adást a Facebookon élőben is követhettétek, a vágatlan változatot továbbra is meghallgathatjátok ott két részletben (első etap, második etap). Két részletben fogjuk itt publikálni a felvételt, ebben a félben a következő kategóriákat hallhatjátok: Férfi mellékszereplő Női mellékszereplő Smink és maszk Jelmeztervezés Díszlettervezés Egészestés dokumentumfilm Hangszerkesztés (hangvágás) Hangkeverés Vizuális effektusok Egészestés animációs film Filmzene Betétdal És egy különdíj: legjobb újrahasznosított betétdal, avagy meglévő dal legjobb felhasználása Linkek A Vakfolt podcast Patreon-oldala A Vakfolt podcast F

Robert Redford első rendezésével lépünk be az 1980-as évekbe: az Ordinary People (Átlagemberek) előző heti filmünknél jóval visszafogottabb, szerényebb darab, mégis minden fontos díjat besöpört az 1981-ben tartott Oscar-gálán. Híres-hírhedt módon elorozta a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat is Martin Scorsese Raging Bulljától, és nagy meglepetésre a 19 éves Timothy Hutton nyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrot, többek közt Joe Pesci elől. Az adásban kibékíthetetlen vitába bonyolódunk: megérdemelten nyert az Ordinary People? Van olyan jó film, mint a Raging Bull? Az utókor szinte biztosan jobban a Dühöngő bikára emlékszik élénkebben, de akkor mivel vette le a lábukról az Akadémia tagjait Robert Redford rendezése? Mit szóltunk az alakításokhoz? Mind Donald Sutherland, mind Mary Tyler Moore játékával kapcsolatban akadnak nézeteltéréseink, de Timothy Hutton és Judd Hirsch alakítását együtt méltatjuk. Belemerülünk a történetben feltárt pszichológiai rétegekbe is: milyen eltérő módok

1979-be értünk el, és Bob Fosse All That Jazz (Mindhalálig zene) című, önéletrajzi ihletésű filmjével foglalkozunk. Fosse, a "jazz hands" feltalálója 1979-re már nemcsak a Broadway legnevesebb musicalrendezőjeként volt ismert, hanem mozifilmes tevékenységéért is: '72-es a Cabaret (Kabaré) című filmje Francis Ford Coppola Keresztapájával mérkőzött meg az Oscar-gálán, két évvel később a Lenny című filmmel szállt szembe a Keresztapa II-vel, az All That Jazz pedig az Apokalipszis most! ellenfele volt a '80-as díjátadón. Abban az évben a Kramer vs. Kramert és az All That Jazzt jelölték a legtöbb díjra, az Apokalipszis most! csupán eggyel maradt el tőlük, végül a három film közül Meryl Streep és Dustin Hoffman közös munkája söpörte be a legtöbb díjat. Bob Fosse saját magáról mintázta a musical főszereplőjét, Joe Gideont, a szerepet pedig a hetvenes évek örök mellékszereplőjére, Roy Scheiderre bízta. Hosszasan beszélünk Gideon karakteréről, az önpusztító életet élő nőcsábászról, aki pontosan tisztában van rendezői ő

Az 1978-as év alkotásai közül A szarvasvadász dominálta az Oscar-gálát, mi azonban ezen a héten egy másik sokkoló, keleti fogságba esett amerikaiakról szóló filmmel foglalkozunk (hiszen az előbbi nem a vakfoltunk). A Midnight Express (Éjféli expressz) csak olyan kategóriákban nyert, amelyben nem indult A szarvasvadász: elvitte a legjobb zenének (Giorgio Moroder) és a legjobb adaptált forgatókönyvnek (Oliver Stone) járó szobrokat, azonban legjobb film, legjobb rendező (Alan Parker) és legjobb mellékszereplő (John Hurt) kategóriákban is alulmaradt Michael Cimino filmjével szemben, a vágásról már nem is beszélve (Gerry Hamblinget összesen hat alkalommal jelölték Oscarra, ebből ötször Alan Parkerrel való közös munkájáért, ám egyszer sem nyerte el a díjat). Mennyire állja ki az idő próbáját a patinás nevekkel tarkított Midnight Express? Megérdemelten körözte le A szarvasvadász az 1979-es díjkiosztón? Mennyire volt hiteles számunkra, európai nézők számára Törökország, mint a börtönös dráma egzotikus, vadidegen körn

Az Annie Hall-adásunk végére már nem fért oda a remake-blokk, pedig rengeteg ötletet kaptunk arra, hogy hogyan lehetne újragondolni Woody Allen és Diane Keaton románcát: milyen városokba lehetne áthelyezni a történetet? Milyen színészekkel lehetne új megvilágításba helyezni a kapcsolatot? A bónusz adásban elsoroljuk az ötleteiteket, és a szerencsekereket megpörgetve mi is arra kényszerülünk, hogy megvalósítsuk egy képzeletbeli, talán nem is teljesen józan producer elképzeléseit.

Oscaros évadunk 1977-es adásában Woody Allen kritikai sikerével, az Annie Hall című filmmel foglalkozunk, amely minden létező díjkategóriában elverte az év közönségsikereit, mint a Harmadik típusú találkozások és a Star Wars. A romantikus komédiához meghívtuk a Recorder.hu filmrovatának szerkesztőjét és a Filmklub podcast műsorvezetőjét, Varga Ferencet, valamint a Rossz versek című film rendezőjét, Reisz Gábort. Egy kultikus filmnél elkerülhetetlen a téma, hogy ki mikor ismerkedett meg vele, hányszor látta, mit ad neki (és mit adott vagy nem adott a szüleinek), de a Woody Allen-filmeknél a szinkronról sem szabad megfeledkezni, nem is beszélve a film magyar fordításáról. Mitől működik a film humora? Mitől különleges a címszereplő, a Diane Keaton által játszott Annie Hall? Ki szeret bele kibe először a filmben? Kedvelhető egyáltalán Woody Allen karaktere, Alvy Singer? A megfigyeléseinket úton-útfélen összevetjük Reisz Gábor legutóbbi filmjével, a Rossz versekkel, de a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlanban

Az 1976-os évvel folytatjuk az évadot, választásunk pedig a két Oscar-díjra jelölt Casanova című Federico Fellini-filmre esett (Amerikában Fellini's Casanova, Olaszországban Il Casanova di Federico Fellini címmel forgalmazták). A kettő jelölésből egy magáé Fellinié, aki Giacomo Casanova önéletrajzának adaptált forgatókönyvén dolgozott, a másik pedig a kosztümökért járt, ezt sikerült is díjra váltania a filmnek. A 18. századi Európát keresztül-kasul bejáró nőcsábász szerepében Donald Sutherland látható, rögtön meg is kell beszélnünk, miért esett rá a rendező választása. Egyáltalán hogy áll Fellini a saját témájához? Milyen mondanivalót talál az élvhajhász nemesség ábrázolásában? Nemrég láttuk a rendezőtől a 8 és fél című filmet, így óhatatlanul összevetjük a Casanova elkészültét a korábbi produkció főszereplőjének, Guidónak a munkamódszereivel. Ugyanakkor láttunk már a Vakfoltban egy sor kosztümös filmet, amelyek főszerepében csábítók és szexuális ragadozók szedték áldozataikat: hogyan viszonyul ez a film a Ve

A héten belevágunk az idei évadra eltervezett tematikába, és 1975-1993 közt minden évből megnézünk egy olyan vakfoltot, amely Oscar közelébe jutott. Elsőre a Dog Day Afternoon (Kánikulai délután) című Sidney Lumet-filmre esett a választásunk. Főszerepben Al Pacino, élete utolsó előtti filmjében John Cazale, valamint Chris Sarandon. Sidney Lumet elképesztő munkásságával kezdjük az adást, amelyben megismerkedünk a rendezői módszereivel, erősségeivel. Al Pacino alakítását is rögtön mérlegre tesszük, pláne, hogy a múlt heti adásunkban ő játszotta a pandúrt, most meg ő játssza a rablót. Nem sokkal járunk a Keresztapa 2 intenzitása és a Serpico megterhelő főszerepe után, de hogy bírja a fülledt, jóformán egyhelyszínes dráma nyomását Pacino? Mitől rokonszenvezünk - szinte mindig - a bankrablóval? Hogyan gondoskodik Lumet arról, hogy a rendőrség és a rosszfiúk is egyenlő bánásmódban részesüljenek? Mi a helyzet a film társadalmi jelentőségével? Mekkorát szólt 1975-ben egy sztori, amelyben a főszereplő a párja nemátala

Különkiadással kezdjük meg a hetedik évadunkat, méghozzá egy "inverz vakfolt"-tal. Ebben az új rovatban fogunk olyan filmekkel foglalkozni, amelyeket nemhogy láttunk már, de szinte kívülről fújunk. Az adás első feléhez András biztosítja a témát, és egyik kedvenc Michael Mann-filmjét, a Heatet, azaz a Szemtől szemben című Robert De Niro-Al Pacino krimit beszéljük ki. Az adás második feléhez Péter járult hozzá az Aliennel, azaz Ridley Scott 1979-es sci-fi horrorjával, a főszerepben Sigourney Weaverrel. A filmválasztásaink apropóját az a #20MovieChallenge játék adta, amelyet Ron Howard rendező kezdeményezett 2018-ban a Twitteren. Mindketten elgondolkodtunk, milyen filmek voltak hatással ránk, mit láttunk rettentő sokszor. Megbeszéljük, Andrásnak mit jelentett a Szemtől szemben, hogyan ismerkedett meg Robert De Niróval és Al Pacinóval, és miért máig az egyik kedvenc rendezője Michael Mann. Szűk egy órában kitérünk a Szemtől szemben mesteri megvalósítására a szkripttől a hangeffektusokig, és az is kiderül, hogy jö

A 2018-as filmes toplista adásunkhoz rengeteg bónusz felvételt rögzítettünk, amelyeket ebben az epizódban meghallgathattok. Az év legjobb filmjeinek a megbeszélése után még időt szántunk néhány filmre, amelyek épp csak lecsúsztak a top 10-ről, valamint egyéb alkategóriákra, amelyeket az előző adás show notesában már ígértünk. Megbeszéljük, melyik magyar film tetszett a legjobban, továbbá melyik blockbusterért illetve melyik animációs filmért rajongtunk a leginkább. Megmagyarázzuk, miért hiányzik a mi listiánkról néhány film, amelyek rengeteg kritikus év végi összefoglalóiban előkelő helyen szerepelnek. Még a Venomról is hallhattok egy villámkritikát, ha nagyon hiányoltátok esetleg a top 10-einkből! Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Pét

Újabb évadot zár a Vakfolt podcast, és immár hagyományosan ismét toplistázzuk az idei évben megjelent mozifilmeket. András nem lustálkodta el az évet, még Karlovy Varyba és Bécsbe is elutazott idén, hogy mintát vételezzen az év végi top 10-éhez. Olyan filmek is fel fognak bukkanni az adásban, amelyeket csak egy-egy fesztiválon mutattak be, és jó esetben csak jövőre lesznek szélesebb forgalmazásban láthatóak nálunk. A több mint kétórás adásban nemcsak a mi tíz-tíz kedvencünket ismerhetitek meg, hanem idei vendégeink is újra bejelentkeznek, hogy elmeséljék, melyik film nyűgözte le őket a legjobban az elmúlt évben. Hallhatjátok majd Rácz Viktória, Sajó Dávid, Wostry Ferenc, Nagy Szabolcs, Veres Szilárd, Mikó László azaz Cyclotronic, valamint Földi Gábor azaz Fega kedvenc filmjét is. Ezen kívül készültünk pár ínyencebb kérdéssel, hogy ne csak a tíz abszolút legjobbunkról beszéljünk - ezekért a témákért figyeljétek a felületeinket szerte a közösségi médiában, közzé fogjuk tenni a bónusz hanganyagokat a közelgő nap

Ma végére érünk a számtalan kérdésnek, amelyeket idén kaptunk tőletek. Az első adagot szerdán tettük közzé, a másodikat csütörtökön, ma pedig az utolsó adag, de nem kevésbé izgalmas kérdésen zúzunk végig. A végére olyan megválaszolnivalók maradtak, mint a kedvenc videójátékunk a kilencvenes évekből, milyen filmet forgatnánk és kikkel, ha mi bármennyi pénzünk lenne rá, és megpróbáljuk megoldani a kritikai és a laikus filmnézés közti különbségeket is. A mai kérdések: Nagy Szabolcs kérdezi a Facebookunkon: Sokak fejében él egy képzet, hogy van egyfajta laikus meg van kritikai/filmtwitter/bármilyen filmnézés, befogadás. Ti erről mit gondoltok? Ha van ilyen, hogyan szűkülhet ez a szakadék? Egyáltalán hogyan látjuk ma, hogyan nézünk ma filmeket szerintetek és hogyan lehetne ez jobb? Veres Szilárd kérdezi a Facebookunkon: Miért fantasztikus az Ace Ventura 2? Kérlek fejtsétek ki egyenként 2-3 percben bőven. Szeretném, ha jutna idő a Creednek idén is! Mr. Heisenberg kérdezi emailben: Ha tetszőleges büdzsé álln

További kérdéseket válaszolunk meg, amelyeket az elmúlt két hét alatt kaptunk tőletek a közösségi médiában. Az első adagot szerdán tettük közzé, a mai etapban újabb szenzációs kérdésekre adunk banális válaszokat. Olyan fogós kérdésekkel küzdünk meg az adásban, kik az all-time kedvenc színészeink, melyik a kedvenc mozink, továbbá elmeséljük a legszörnyűbb mozis élményeinket, és rábízunk egy hollywoodi blockbustert egy-egy idegen nyelvű rendezőre, akire nem számítanátok. A mai kérdések: @_fega_ kérdezi: Ha lenne lehetőségetek leülni egy asztalhoz a legelső podcast előtti Freevoval és Gainesszel, akkor mit tanácsolnátok nekik? @duplavortex kérdezi: Mi volt a legkellemesebb és legkellemetlenebb mozis élményetek? @ZotoWitch kérdezi: 2018 leginkább fejberögzült/életre veletek maradó jelenete 1. filmekből 2. Sorozatokból @nlaslow kérdezi: Mikor lesz Infinite Jest film/ki fogja rendezni? @lencsesbendi kérdezi: Mi volt az elő film, amit moziban láttatok és emlékeztek rá? Melyik a kedvenc mozitok? Ha van

Az elmúlt két hét alatt a közösségi médiában gyűjtött kérdéseiteket válaszoljuk meg a mai adásban. Nagyon köszönjük a rengeteg briliáns kérdést, amellyel elhalmoztatok bennünket! Annyira sok ideig tartott, mire mindet megválaszoltuk, hogy nem is tudjuk egy hosszú adás formájában közzétenni a felvett anyagot. A mai felvonásban a kérdések első egyharmadára kerítünk sort, aztán a hét további részében érkezünk a hátralévő két blokkal. Ebbe a háromnegyed órába belefért pár fogas kérdés, amelyeken el kellett idéznünk egy darabig, de a legbolondabb kérdéseiteket sem sumákoltuk el, így például végre kiderül, mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? És maradjatok a végefőcím utáni bónusz jelenetig, meglepetés vendégszereplővel! A mai kérdések: @EpeirosKap kérdezi: Kedvenc [film] és miért? Mit  jelent neked? Miért nézted meg annyiszor? Mit ad még ezek után is? Kis személyes: egyedül néztek filmet inkább, vagy társaságban? Egyszerre nézitek meg, vagy részletekben? Közben csináltok más (pl. teregetés :D)? Popcornt, vagy más

Színészes évadunk záró adásában Marlon Brando ikonikus szerepével foglalkozunk. Az 1954-es On the Waterfront (A rakparton) című filmben nyújtott alakításáért életében először Oscarral jutalmazták Brandót. Mellette még hét kategóriában nyert a dokkmunkásokról szóló társadalmi dráma, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díját is. A rakparton újabb politikai témájú történet Elia Kazan rendezőtől, akinek az amerikai kommunista párttal és a hatóságokkal folytatott viharos kapcsolata több filmjét is meghatározta. A vágy villamosa után vallomást tett a HUAC, vagyis az amerikai képviselőház kommunistaellenes bizottsága előtt, majd leforgatott két USA-barátabb filmet, köztük szintén Brandóval a Viva Zapatá!-t. Ezek után jött A rakparton, amely a szorosan összezárkózó maffia ellen vallomást tevő hétköznapi hősről szól. Marlon Brando játssza a bokszolóból lett kikötői rakodómunkást, aki egy személyben áll ki a szervezett bűnözés ellen. Mennyire feleltethető meg Elia Kazan (és a film írója, Budd Schulberg) élményei

Színészes évadunk nem lenne teljes Marlon Brando nélkül, akinek a hatását máig is tetten lehet érni Hollywoodon. 1951-es szerepe az A Streetcar Named Desire (A vágy villamosa) című filmben akkora erővel robbant be, hogy egyszer s mindenkorra felforgatta az egész világ színészetről alkotott képét. Brando kiszámíthatatlan játéka még az olyan sokat látott színpadi színésztársait is meg tudta lepni, mint Karl Maldent, hát még a klasszikus Old Hollywood éra nagy neveit, mint Vivien Leigh-t. Hogyan csapódik le ebben a filmben ez, az évad során többször megfigyelt disszonancia a két színészgeneráció között? Erősítik vagy zavarják egymást az ütköző alakítások? Nemcsak a filmbeli szereplőtársaival, hanem az Actors Studio-beli pályatársaival is összevetjük Brandót: mik a közös pontok az ő, James Dean és Montgomery Clift színésztechnikája között? Milyen fiatalabb színészekre volt a legnagyobb hatással az általa forradalmasított method acting? Beszélünk a fim alapjául szolgáló színdarabról is: hogy működik a vásznon Tenn

Marilyn Monroe-tól a The Misfits (Kallódó emberek) című 1961-es filmjével búcsúzunk. A múlt héten a Gentlemen Prefer Blondes-ban látott, kirobbanó erejű alakítása után ezúttal egy melankolikus, introspektív szerepben látjuk, amely szinte baljóslatúan vetíti előre a színésznő korai halálát.  A The Misfits olyan sztárokat vonultat fel, mint Clark Gable (Elfújta a szél), Montgomery Clift (Most és mindörökké), Eli Wallach (Babuci, A hét mesterlövész, később pedig a Jó, a rossz és a csúf), valamint Thelma Ritter (Beszéljünk Éváról!), a rendezője pedig a sikert sikerre halmozó John Huston. Mégis hatalmasat bukott a maga idejében, és kritikailag is csupán az utókor értékelte fel. Mi lehetett a szomorkás történet meg nem értettségének az oka? Mennyire lehetett szokatlan a kor nézőjének Marilyn Monroe-t komolyabb szerepben látni? Sikerült a sztárnak megbirkóznia a szereppel, amelyet akkori férje, Arthur Miller (Salemi boszorkányok, Az ügynök halála) írt a számára? A többi főszereplőt is értékeljük aszerint, mennyire s

Marilyn Monroe ikonikus szerepeivel ismerkedünk meg a most következő blokkunkban. Elsőként Gentlemen Prefer Blondes (Szőkék előnyben) című filmjére esett a választásunk, az adáshoz pedig vendéget is hívtunk, aki nem más, mint Rácz Viktória, az IGN munkatársa. Az 1953-as Howard Hawks film egy csapásra sztárt csinált a platinaszőke üdvöskéből, de muszáj megnéznünk, milyen út vezetett idáig. A tragikusan fiatalon elhunyt Marilyn Monroe életét rengeteg nyomasztó élmény terhelte, amelyektől nem lehet eltekinteni, ha a munkásságáról akarunk beszélni. Persze a film alapjául szolgáló, 1920-as évekbeli történetet is felidézzük: hogyan lett befolyásos forgatókönyvíróvá a Gentlemen Prefer Blondes szerzőnője a kibontakozó Hollywood patriarchális rendszerében? Mi az, ami még ma is forradalminak számít ebben a két női főszereplős történetben? Apropó, női főszereplők, egymással versengve fejtegetjük, Jane Russell vagy Marilyn Monroe vett-e le bennünket jobban a lábunkról, és megpróbáljuk kitalálni, mi a párosuk titka, és mi