Filmklub Podcast

A Filmklub podcast legújabb adásában a Mesterjátszma című új magyar thriller alkotóival beszélgettem. Nézzük, kivel miről! 2:23 - 15:39 | Lisztes Linda Linda a rendező munkatársa, felesége és három gyermekének anyja. Sokat dumálunk a láthatatlan munkáról, amit a nők végeznek a férjük helyett, plusz szóba jön a Szomszédok is, aminek az egyik részében Linda szerepelt. 15:39 - 30:08 | Mácsai Pál Itt megpróbálok tizenöt percben életműinterjút csinálni egy negyvenéves karrierrel rendelkező emberrel, de már az első kérdésnél elvérzek. Felhozom a Star Warst, Tarantinót, Tarr Bélát és az NDK-t is, Mácsai elárulja, miért hagyta abba a szinkronizálást és mesél a NASA-val való szoros együttműködéséről. 30:08 - 42:33 | Váradi Gergely Megbeszéljük, hogyan élte meg Gergő, hogy egyik pillanatban még az ő fejével volt kitapétázva a város, a másikban meg hiába kereste A besúgót az HBO Maxon. Több régi kor emberét játszotta már, de tudna játszani ősembert is? Milyen volt Péterfy Borival verekedni egy vécében? 42:33 - 50:07 |

A Filmklub podcast vasárnaponként jelentkező minisorozatotában magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az életükről, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, az álmaikról és vágyaikról. A harmadik adás vendége Bujdosó Bori akivel kilenc évig csináltuk együtt az Origo Filmklubot (nevezhetjük ezt a rovat aranykorának), majd ő átigazolt a VS-hez, aztán pedig lehúzott kemény egy hónapot a Népszabadságnál, pont annak megszűnése előtt. Azóta írt a Forbesba, a 24.hu-ra, a Revizorba, a Marie Claire-be, a Kreatívba és a Recorderbe is. Pár évvel ezelőtt kiképezte magát script supervisornak (erről a munkájáról itt mesélt hosszasan), és olyan produkciókban dolgozott, mint A besúgó, a Keresztanyu, a Bécsi vér, a Hunyadi, illetve az Elfogy a levegő című film, ami jelenleg fut a mozikban. Amúgy pszichológus végzettségű. Dolgok, amikről szó esik az adásban: Bori első kritikája az Indexen Mozivadász - a filmes site, amit a titanicos srácok csináltak Pápai Zsolt írásai a Filmvilágban A Pálfi Györ

A Filmklub podcast vasárnaponként jelentkező minisorozatotában magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az életükről, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, az álmaikról és vágyaikról. A második adás vendége Onozó Róbert, aki 13 évig írt az Origo Filmklubba (az első cikke egy négyoldalas portré volt Naomi Wattsról, az utolsó egy interjú Elisabeth Moss-szal), mostanában a Recorder magazinban találkozhattok az írásaival, illetve együtt csináljuk a cannes-i gonzó podcastsorozatot. Amúgy négygyermekes családapa, Brüsszelben él és ügyvédként dolgozik. Dolgok, amikről szó esik az adásban: Magyari Péter kritikái az Origo Filmklubon Robi kedvenc lehúzó kritikái: Mesterházy Lili az Elemi ösztön 2-ről és a Szex és New York 2-ről Robi két kedvenc kritikája a sajátjai közül: Carol és Zero Dark Thirty Robi cikke John Waterről Robi korszakalkotó Almodóvar-összeállítása Robi hasonlóan legendás anyaga a Harcosok klubjáról Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Film

A Filmklub podcast vasárnaponként jelentkező új minisorozatotában magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az életükről, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, az álmaikról és vágyaikról, arról, hogy hogyan írnak kritikát, mit gondolnak a spoilerekről és az osztályzásról, hogy elnézőbbek-e a magyar filmekkel, illetve hogy hogyan látják a szakmájuk jövőjét. "Nekem erre hívásom van" - mondja az első adás vendége, Gyárfás Dorka, aki a Z+ zenecsatornán kezdte a karrierjét (ő vezette többek között a Premier Pláne című filmes műsort), aztán 2003 őszén együtt csináltuk meg az Origo Filmklubot, ahova 15 évig írt, majd átment a WMN-hez, ahonnan július végén távozott (utolsó cikke belsős munkatársként a Sátántangóról szólt). Tavaly jelent meg az első könyve, amit az AlkalMáté Truppról írt Somos Ákossal együtt. Dolgok, amikről szó esik az adásban: Dorka Sráckor-kritikája, ami szerinte jól sikerült Dorka Nagyfater elszabadul-kritikája, ami szerintem jól sikerült Dorka kritikája a Fá

A Filmklub podcast legújabb adásában a Cicaverzum című új magyar romantikus vígjáték alkotóival beszélgetünk. Szeleczki Rozi rendező két kedvenc filmje ötvözetét próbálta megalkotni a Cicaverzummal - a műsorból kiderül, hogy melyik ez a két film, a moziban pedig meggyőződhettek róla, hogy mennyire lett sikeres a kísérlet. Visszatér a humorizáláshoz Törőcsik Franciska? Mit érzett Patkós Marci, amikor élete tragédiáról vallott tört angolsággal a Trafó színpadán? Miért nem lenne jó rendező Kemény Zsófi? Milyen arc Csobot Adél? Nyomjatok rá a play gombra és megtudjátok! Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni.

Ez az adás a múlt héten készült a miskolci CineFest filmfesztiválon. A műsor első felében Reisz Gáborral és Adonyi-Walsh Gáspárral beszélgetünk, a Magyarázat mindenre rendezőjével és főszereplőjével, a második felében pedig Dér Asiát faggatom ki a Nem halok meg című dokumentumfilmjéről, amelynek főhőse Einspach Gábor műkereskedő, akinél hasnyálmirigy-rákot diagnosztizálnak, majd végül dumálunk kicsit Szakonyi Noémivel is, annak a filmnek a producerével. Emlegetünk egy Töketlen című kisfilmet, amit Adonyi-Walsh Gáspár írt és rendezett, azt itt lehet megnézni. Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nemrég került fel a Patreon-oldalunkra egy közel kétórás beszélgetés Reisz Gáborral, azt lehet, hogy érdekesnek találnád. Fotó: Horváth Csongor (CineFest)

A Filmklub podcast Patreon-oldalán meghallgathatsz egy közel kétórás beszélgetést Reisz Gáborral, akinek a Magyarázat mindenre című filmjét a velencei filmfesztiválon mutatták be és ott elnyerte a szekciója fődíját. Madarász Isti azt írta a Twitteren erről az adásról, hogy "nem csak nagyon érdekes, de meggyőződésem, hogy egy kicsit mindenki jobb ember lesz már attól, hogy végighallgatja." https://www.patreon.com/filmklubpodcast

Új adásunkban Aradi Péterrel, A csend, amire vágytál című nagyon szórakoztató könyv írójával beszélgetünk. A tavaly ősszel megjelent, már a harmadik kiadásánál tartó regény főhőse a 27 éves Dénes, aki nappal kelletlenül tolja a NER szekerét egy kommunikációs ügynökségnél, esténként viszont annál lelkesebben tolja a drogot a budapesti éjszakában, illetve rabol ki dohányboltokat barátjával. Péter, aki újságíróként megfordult az Origo, a Blikk, a Blikk, a 168 óra és az Azonnali szerkesztőségében, (sőt aztán még a Magyar Turisztikai Ügynökségnél is), mesél arról, hogy milyen lelkiállapotban írta ezt a rendkívül dühös regényt, milyen visszajelzéseket kapott rá Fidesz-szavazóktól, miről nehéz írnia, mit hajlandó megtenni a hitelesség érdekében, de megvitatjuk azt is, hogy van-e értelme az oknyomozó újságírásnak ma Magyarországon.  Szó esik továbbá arról, hogy milyen filmet lehetne csinálni ebből a könyvből, és ehhez egy profi segítségét is igénybe vettük: Reisz Gábor, a Rossz versek, a VAN és a hamarosan érkező Mag

Itt Varga Ferenc. Elkezdtem csinálni egy új podcastot, amiben magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, arról, hogy hogyan írnak kritikát, mit gondolnak a spoilerekről és az osztályzásról, hogy elnézőbbek-e a magyar filmekkel, illetve hogy hogyan látják a szakmájuk jövőjét. De még egy csomó minden másról is. Nem ígérem, hogy minden egyes magyar filmkritikussal lesz adás, de azzal a pár tucattal mindenképpen, akiknek követem a dolgait. Az első két adás már meghallgatható a Filmklub podcast Patreon-csatornáján, az egyikben Onozó Róbert a vendég, a másikban Huber Zoltán - mindkettőből kapsz egy kis ízelítőt most. A műsor vizuálját a kislányom, Varga Fanni csinálta. Ha összejön tíz epizód, akkor elkezdem kinyomni őket a Filmklub podcast feedjére, de addig is: https://www.patreon.com/filmklubpodcast

Vendégünk Erdély Mátyás, az Oscar-díjas Saul fia Kossuth-díjas operatőre, aki az utóbbi pár évben olyan embereket fényképezett, mint Jude Law, Carrie Coon, Paul Mescal, Saoirse Ronan, Zac Efron, Cate Blanchett, Jeremy Allen White, Billie Eilish, Harris Dickinson, Lily James és Holt McCallany. Matyival legutóbb 2016 januárjában, pár hónappal a Saul fia Oscar-győzelme előtt beszélgettünk, így először arról a fantasztikus estéről számolt be, majd mesélt az azt követő kevésbé fantasztikus pár évről, amikor nem jöttek az izgalmas megkeresések, hiába vált olyan szinten hivatkozási alappá a Saul fia vizuális megközelítése, hogy még a Trónok harca egyik részének a forgatókönyvében is emlegették. Milyen tanulságokat vont le ebből az időszakból? Melyik később nagyon sikeressé vált filmet nem vállalta el akkoriban? Később befutottak csodás feladatok: Jude Law-val és Carrie Coonnal Angliában (The Nest), Paul Mescallal és Saoirse Ronannan az ausztrál préri közepén (Foe), illetve forgatott New Orleans mellett egy pankráto

Utoljára két héttel ezelőtt találkoztunk a 27 című kisfilm rendezőjével, Buda Flóra Annával itt a podcastban, de rögtön másnap elnyerte a filmvilág egyik legrangosabb elismerését, a cannes-i Arany Pálma-díjat, úgyhogy természetesen muszáj volt még egy adást csinálni vele, amiben alaposan (de tényleg, isssszonyatosan alaposan) kifaggatjuk arról az estéről, amikor a fesztiválpalota legnagyobb termének színpadán olyan legendák szeme láttára mondott köszönőbeszédet, mint Jane Fonda, Wim Wenders, Quentin Tarantino (aki gratulált is neki utána), a 97 éves Roger Corman, illetve Geri Halliwell a Spice Girlsből. A műsorban Flóra elmeséli, hogy milyen jelek utaltak arra, hogy esetleg ő fog nyerni, hogy miért tartotta pár napig a vécében a díjat, és hogy mennyi pénzt kaphatna érte, ha eladná, illetve hogy mit tartott arról, ahogy a magyar sajtó kezelte ezt témát. A díj óta máshogy viszonyulnak hozzá az emberek? Megbánt valamit Cannes-nal kapcsolatban? Szó esik a film Oscar-esélyeiről, és arról is, hogy miről csinálna f

Cannes-i gonzó podcastsorozatunk utolsó utáni része csütörtök délután indul, amikor Quentin Tarantino társaságában töltöttünk el több mint három órát: először vele együtt néztük meg (természetesen 35mm-es kópiáról) az egyik kedvenc filmjét (Rolling Thunder, 1977), majd végighallgattuk a vele folytatott másfél órás beszélgetést, utána pedig megbeszéltük egymás közt, hogy milyen volt ez az esemény. Pénteken délelőtt a legelső cannes-i adásban megismert Buda Flóra Anna csodálatos kisfilmjét, a 27-et tekintettük meg a második legnagyobb cannes-i moziban, és rögtön a vetítés után már dugtuk is a mikrofont a fiatal rendező orra alá, hogy megtudjuk, milyen élmény volt számára. Az adás egy adag hardcore cinefilkedéssel zárul: Hong Sang-soo két nagy rajongója talál egymásra. Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is! A borítóképet Varga Emma rajzolta.

A második héten egy kicsit nyugisabb a hangulat Cannes-ban, érezhetően kevesebben vannak, viszont aki maradt, az egyre kimerültebb. Podcastunk legújabb adásából kiderül, hogy mi is türelmetlenebbek vagyunk és kevésbé elnézőek egy hét tömény mozizással a hátunk mögött. Éppen ezért ajándék egy nyolcvanperces film a finnek megunhatatlan mizantrópjától, Aki Kaurismäkitól. A Hulló levelek két magányos emberről szól, akik véletlenül találkoznak a helsinki éjszakában, és megpróbálják egymás mellett megtalálni a boldogságot. A körülmények viszont nem játszanak a kezükre, a nő elveszíti a munkáját, a férfi pedig még a beismerés stádiuma előtt járó alkoholista. A film némileg leegyszerűsíti a gödörből való kimászást, de a jellegzetes Kaurismäki-humor, a keserédes hangulat és a vicces zenés betétek miatt lehetetlenség nem szeretni ezt a filmet. Csak rá jellemző stílussal, kedvességgel és cukiskodással próbálkozik egy másik rendező-bálvány, Wes Anderson is az Asteroid City-vel. Előző filmjéhez, A francia kiadáshoz hasonl

A cannes-i filmfesztivál hagyományosan bemutat minden évben egy-egy nagy dobásnak ígérkező tévéprodukciót a hivatalos programjában. Idén az HBO júniusban érkező botránysorozata, Az idol (The Idol) című kapott versenyen kívüli gálavetítést. Az első két rész alapján szórakoztató bűnös élvezetre számíthatunk, amelyben Johnny Depp és Vanessa Paradis lánya, Lily-Rose Depp minden gátlásától megszabadul Rév Marcell kamerája előtt. Cannes hagyományosan a mozifilmekről szól, de a határok elmosódását jelzi, hogy David Lynch (Twin Peaks - A visszatérés), Jane Campion (A tó tükre) vagy Olivier Assayas (Irma Vep) sorozatait is itt ünnepelhettük az előző években. Sam Levinson ugyan még messze van attól, hogy ebben a sorban emlegethessük a nevét, de az Eufória sikere miatt óriási várakozás előzte meg Az idolt. Némileg belerondít az elvárásokba, hogy a forgatásról csupa negatív hír került be a filmes sajtóba: kirúgták az eredeti női rendezőt (Amy Seimetz), szinte mindent újra kellett forgatni és a rengeteg meztelenkedéshez

Először némileg értetlenül fogadtuk, hogy mit keres az idei versenyprogramban egy tradicionális kosztümös dráma VIII. Henrikről és utolsó feleségéről. A nullás években élte fénykorát a „királyi családok szexi magánéleti intrikái” műfaj az Elizabeth két részével, A másik Boleyn lánnyal és a Tudorok című sorozattal. A Firebrandről viszont hamar kiderül, hogy modernebb megközelítésben mutatja be a haláltusáját járó egomániás király (Jude Law nagyon meggyőző alakítása) és hatodik felesége, Katalin (Alicia Vikander) közti végzetes hatalmi játszmát. VIII. Henrik kapcsán szóba kerülnek a legendás lábikrái, de még kis kerülővel Arany János gennyedző sipolya is. Jude Law karrier-áttekintése közben pedig végigvesszük, hogy meddig volt minden filmjében ő a vágy tárgya és mikortól fogadta el a kopaszodást és öregedést. Partnernője, Alicia Vikander pedig jó ürügy arra, hogy megbeszéljük, lehetséges-e gyerekeket nevelni egy csúcsra járatott filmes karrier mellett. A Firebrandnél még sokkal jobban el voltunk ragadtatva visz

A hétvége második napján is folytatódott a sztárdömping Cannes-ban. Láttuk Leonardo DiCapriót, Jennifer Lawrence-t, Natalie Portmant és Robert De Nirót, de még a kávézóban és a széksorok közt is hírességekbe botlottunk. Filmek terén jó hír, hogy visszatért Michel Gondry és hogy Afrikából is érkeznek új tehetségek. Az előző napi Killers of the Flower Moon és May December premierek után még nem ocsúdott fel a filmfesztivál és mindkét film sajtótájékoztatóján egymás sarkát taposták a világsztárok. Robert De Niro és Leonardo DiCaprio készségesen fényképezkedtek és autogramot osztottak, de Natalie Portman és Martin Scorsese csak céltudatosan beviharzottak. Mesélünk a podcastben arról, hogy milyen sztárokkal futottunk még össze kávézóban illetve vetítéseken és azt is rögzítettük, hogy micsoda eufóriát tud okozni kora reggel a szállásunkon, amikor sikerül egy Tarantino közönségtalálkozóra jegyet foglalni. A nap legfontosabb filmes premierje a Rendezők kéthete mellékszekcióban Michel Gondry (Egy makulátlan elme örök

Szombaton délután jött el az idei fesztivál leginkább várt vetítése, amin a Leonardo DiCaprio és Robert De Niro főszereplésével készült új Scorsese-opuszt, a három és félórás Killers of the Flower Moont lehetett megnézni. Volt, akinek ez sikerült, volt, akinek nem - podcastunkból az is kiderül, hogy milyen érzés lemaradni egy ilyen vetítésről úgy, hogy a fémdetektoros kapu előtt pár méterrel fordítanak vissza, no meg persze azt is megbeszéljük, hogy mennyire király az új Scorsese. Szó esik még regényszerű francia drámáról, egy sötét hangulatú kínai krimiről, beülünk egy belga vígjátékra is, amiben a főhősök az exeikkel szexelnek, illetve Natalie Portman új filmjére, amit nem tudunk mire vélni. Filmek, amiket szombaton néztünk: Only the River Flows (Shujun Wei) The (Ex)perience of Love (Ann Sirot & Raphaël Balboni) Killers of the Flower Moon (Martin Scorsese) Along Cames Love (Katell Quillévéré) May December (Todd Haynes) Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Film

Amikor rokonaink és ismerőseink megkérdezik, hogy milyen filmeket nézünk idén Cannes-ban, legegyszerűbb mindig az Indiana Jones és a sors tárcsáját említeni, hiszen Indyt mindenki ismeri, szereti és kapcsolódik hozzá pár nosztalgikus élménye. A nosztalgia azonban nem elég, hogy elvigye a hátán az első Spielberg nélküli részt. Az életműdíj Arany Pálmával jutalmazott Harrison Fordot digitálisan fiatalították meg, de mégsem értjük miért volt szüksége rá, hogy elvállalja ezt a fantáziátlan és felesleges folytatást. Akiben még reménykedtünk, hogy megmentheti Indiana Jones legújabb kalandjait, az a Fleabag óta kizárólag hollywoodi blockbustereken gazdagodó Phoebe Waller-Bridge és ő nem is vette félvállról a női főszerepet. Végsősoron azonban az ő karaktere fogalmazza meg a film ars poeticáját: pénz mindenek felett. Másik fontos problémánk a filmmel, ahogy azt a podcastben részletesen kifejtjük, hogy már a nácik sem elég nácik benne. Ezzel kapcsolatos hiányérzetünket azonban gyorsan pótolta Jonathan Glazer (A felszí

Catherine Corsini már számos filmmel (Az új Éva, Lehetetlen szerelem, Intenzív találkozások) bizonyította, hogy ott a helye a legnagyobb kortárs francia rendezők között. Új filmjének, a Le retournak a bemutatóját viszont elhomályosították a film szexjeleneteihez kapcsolódó visszaélések hírei. Ez azért is nagy kár, mert nem csak a szexjelenetek, de maga a film is kiváló és úgy képes szórakoztató és pikáns maradni, hogy közben a történetből adódó társadalmi feszültségeket is hitelesen dolgozza fel. Olyan mintha A fehér lótusz című HBO-sorozat legújabb, Korzikán játszódó etapja lenne. Apropó kiváló szexjelenetek. Az idei fesztiválon egyetlen filmre sem reagált olyan lelkesedéssel a közönség, mint a kanadai színésznőből lett rendező, Moina Chokri frenetikus romantikus komédiájára, a The Nature of Love-ra (A szerelem természete). A film főhőse a tíz éve szexmentes házasságban hervadozó negyvenes egyetemi tanárnő (Magalie Lépine-Blondeau, aki pont úgy néz ki, mint Sydney Sweeney fog 15 év múlva), aki megismerkedik

Szerdán csúcssebességbe kapcsolt a cannes-i filmfesztivál és Pedro Almodóvar mindössze fél órás westernjére, a Strange Way of Life-ra csak az jutott be, aki hajlandó volt egy órát sorban állni a szakadó esőben. A spanyol rendezőóriás majdnem húsz éve angol nyelvű bemutatkozásának szánta a Brokeback Mountaint, de végül visszariadt a feladattól és Ang Lee vitte nyolc Oscar-jelölésig a két meleg cowboy szerelmi történetét. Almodóvart azonban azóta sem hagyta nyugodni a téma és végül kisfilm formájában rendezte meg a válaszát a Brokeback Mountainra. Miután a western hagyományosan macsó műfajában az utóbbi években több nő is letette a névjegyét (Jane Campion – A kutya karmai közt, Chloé Zhao – A rodeós és Kelly Reichardt - First Cow), eljött az idő egy igazán meleg westernre is. Márpedig Almodóvar ezen a téren nem fogta vissza magát, színesebb, kanosabb és jobban öltözött még sosem volt a vadnyugat. A két főszerepben Ethan Hawke és az internet legújabb melegikonja, Pedro Pascal remekel – sokan sajnálták, hogy nem