Filmklub Podcast

Tegnap óta a végre magyar mozik is vetítik Paul Thomas Anderson legújabb filmjét, a Licorice Pizzát. Ennek örömére közzétesszük azt a fergeteges gonzo adást, amit Gyárfás Dorkával csináltunk Bécsben, és amit eddig csak a Patreon-támogatóink hallhattak. Január közepén kiderült, hogy mégsem mutatják be a magyar mozik Paul Thomas Anderson új filmjét, a Licorice Pizzát, amit pedig nagyon vártunk. Kitaláltuk Dorkával, hogy kimegyünk Bécsbe megnézni a filmet, és napot is kiválasztottuk: február 14. ("Ez a mi Valentin-napunk" - ahogy Dorka fogalmaz az adásban). Amikor aztán az Oscar-jelölések hatására visszatáncolt a magyar forgalmazó, és bejelentette a premiert március 24-re, mi már elszántak voltunk. Nem akartunk még másfél hónapot várni, azt meg pláne nem akartuk, hogy felbukkanjon a film a neten (ahogy az meg is történt még annak a hétnek a végén), és mi engedve a kísértésnek, otthon nézzük meg. Így hát fogtuk magunkat, és irány Bécs. Egy kis Zoom-hangfelvevő segítségével dokumentáltuk az utunkat. Bekapcsoltuk v

A Filmklub podcast legújabb adásának vendégei a Mit csináljak, hogy jobban érezd magad című nagyszerű előadás alkotói, Kizlinger Lilla rendező-főszereplő és Biró Zsombor Aurél író. Az előadást a Jurányi Inkubátorházban lehet megnézni március 8-án, 13-án és 16-án. Milos Forman mondta, hogy rendezőként az a fő célja, hogy minél több megismételhetetlen pillanatot kapjon el. Megismételhetetlen pillanatokkal van tele az a 34 perces kisfilm is, ami a Mit csináljak, hogy jobban érezd magad című előadás második felét adja. Egészen elképesztő mázli kellett ahhoz, hogy megszülessen ez a film, de akik Kizlinger Lillával dolgoznak, már hozzászokhattak az ilyen mázlikhoz. Kis Márton operatőr négy órán át követte kamerájával Lillát és rendezőszakos osztálytársát, Bagossy Bálintot, ahogy szerelmespárt alakítva improvizáltak abban a lakásban, ahol történetesen ez a podcast-beszélgetés is zajlott, és olyan erős lett a felvett anyag, hogy felmerült az is, nagyjátékfilmet vágnak belőle. A kiindulópont Lilla sajátos családi hátt

„Milyen az, amikor valaki annyira nagy, hogy nem tudja megvakarni a hátát?” - teszi fel a kérdést a Filmklub podcast 140. adásában Nemes Anna, a Szelíd című új magyar film társrendezője, aki nyolc évvel ezelőtt kezdett beszélgetni Csuja Lászlóval a testépítő nők életéről és arról, hogyan lehetne egy ilyen történetet filmre vinni. Anna eredetileg festő és a képzőművészet felől érkezett a filmkészítéshez, míg Laci első filmje, a Virágvölgy miatt korában már járt a podcastban. Csuja László és Nemes Anna filmje, a Szelíd elérte azt, ami eddig egyetlen magyar filmnek sem sikerült: bekerült a Sundance filmfesztivál nemzetközi versenyprogramjába. Anna és Laci meséltek arról,hogyan akadtak rá a témára, milyen személyes kötődések mentén mélyültek a női testépítés világában. Anna hajdanán egy lomtalanításon talált rá Arnold Schwarzenegger önéletrajzi könyvére és lenyűgözte ez a világ. Ő maga testképzavarral küzd, és mesélt arról is, hogy milyen kapcsolódási pontokat talált a testépítő nőkkel, akikkel leforgatott egy do

Az Oscar-díjas Mindenki rendezőjével, Deák Kristóffal, illetve állandó alkotótársával és feleségével, Nina Kovval beszélgettünk többek között a legújabb közös munkájukról, Az unoka című thrillerről, ami jelenleg fut a magyar mozikban. Deák Kristóf utoljára öt évvel ezelőtt járt a podcastban, pont az Oscar-gála előtt pár héttel, úgyhogy most alaposan kifaggattuk, hogy milyen volt a Dolby Theatre színpadán állni, miközben olyan sztárok figyelték az első sorokból, mint Meryl Streep, Matt Damon, Mel Gibson, The Rock és Sting. Kristóf elárulta, hogy soha nem nézte vissza a felvételt a köszönőbeszédéről (Nina is csak egyszer), mesélt későbbi hollywoodi élményeiről, arról hogy milyen olyan emberekkel találkozni, akik nem tudnak a díjról, valamint hogy mennyire lelkiismeretes Oscar-szavazó, Nina pedig elmondta, hogy a hollywoodi forgatókönyvek olvasása hogyan adott neki önbizalmat az íráshoz. Az unoka című film története saját élményen alapul: Kristóf nagypapája unokázós csalók áldozatául esett és pár hónappal később

Legújabb adásunkban három filmőrült (Madarász Isti rendező, Onozó Róbert filmes újságíró és Varga Ferenc műsorvezető) beszélgetett arról, hogy miért volt jó filmőrültnek lenni 2021-ben. Ilyen témák jöttek szóba: 00:00 - Vendégek bemutatása, jópofizás 01:52 - Milyen volt a 2021-es év filmőrült szempontból, a mozi dicsérete 06:08 - Jó dolog #1: Filmfesztiválok, Cannes, London, miért nem filmfesztivál egy online filmfesztivál, Isti miért nem volt még Cannes-ban, kamufesztiválok kamudíjai 13:35 - Jó dolog #2: Bem Mozi, milyen lesz Isti mozija, milyen a művészmozi-helyzet Brüsszelben (ahol Robi él), esemény jellegű mozizás 19:20 - Jó dolog #3: Inkubátor program, Mesék a cellából, Tobi színei, A legjobb dolgokon bőgni kell, Külön falka, Legjobb tudomásomszerint, Kilakoltatás 26:33 - Jó dolog #4: demokratikusabb lett a filmnézés folyamata, kincsek a Netflixen, magyar filmek egyre kevésbé cudar utóélete 32:15 - Jó dolog #5: Filmio 35:12 - Hogyan döntjük el, hogy mivel töltjük az időt (Új filmek, régi filmek, újranézé

Pár mozi még vetíti a Legjobb tudomásom szerint című magyar filmet, amit a Lőrincz Nándor és Nagy Bálint-alkotópáros jegyez. Nándi és Bálint eljöttek a podcastba, hogy meséljenek első nagyjátékfilmjükről, amivel egy céljuk volt: hogy olyan „gonosz” filmet csináljanak, ami hat, ami felkavarja a nézőt, ami egyszerre játszik és gyötri azt, aki felül erre a „hullámvasútra”. „Ez a perverziónk. Szeretjük, ha egy film két szinten is gyötör: egyrészt a feszkójával, másrészt, ahogy pofátlanul oldani tud” - árulta el Bálint a Hámori Gabriella és Bodolai Balázs főszereplésével készült feszes, csavaros párkapcsolati drámáról. A film egy örökbefogadó házaspár története, akik egy éjszaka összevesznek a buszon, a nő leszáll, a férfi hazamegy, majd másnap kiderül, hogy a nőt az éjjel megerőszakolták. Elindul a hivatalos rendőrségi nyomozás, a férj maga is nyomozni kezd és egyre több bizonytalanság és egyre nagyobb bizalmatlanság kúszik be a pár életébe. A történet a férj szemszögéből van elmesélve, aki egy igazi antihős: egy

Visszatért a podcastba a Sohavégetnemérőst jegyző Tiszeker Dániel, aki legutóbb elárulta, hogy gyermekkori álma megrendezni egy karácsonyi romantikus vígjátékot. Azóta valóra is váltotta ezt az álmát. Egy hónappal a bemutatója után még mindig az országos nézettségi toplista második helyén áll a Nagykarácsony, és ha a mozizók érdeklődése nem lankad drasztikusan a következő egy hétben, akkor ez lesz az év legsikeresebb magyar filmje. (Amikor ezt az adást vettük fel, 13 napja volt a mozikban a Nagykarácsony, és ennyi idő alatt 50 ezren ültek be rá. Most, két héttel később 94 910 nézőnél tart a film.) Szuper, hogy most már nekünk is van szívmelengető, vicces és bájos karácsonyi romantikus komédiánk, amit évről évre újra lehet majd nézni, de az, hogy ez a film megszülessen, iszonyú nehéz menet volt. "Én ebbe tényleg belehaltam" - fakadt ki egy ponton Tiszeker Dániel a podcastban, miközben azt taglalta, hogyan készítette ki testileg és lelkileg is a Covid-sújtotta forgatás, amit egy szintén nem problémamentes, évek

Hetedik alkalommal vendégeskedik a Filmklub podcastban (ezzel csúcstartó!) minden idők legnagyszerűbb magyar tévésorozatának (Egynyári kaland) fő alkotója, az Utóélet című film rendezője, az Aranyélet legjobb részeinek írója, Zomborácz Virág, akinek most lett életében először rendes munkahelye. November óta kreatív producerként dolgozik az RTL Klubnál, és rögtön a csatorna legizgalmasabb projektjével foglalkozhat: a Zámbó Jimmy életéről szóló minisorozattal. De erről még nem árulhatott el semmit (a Jimmy-sorozatot majd a nyolcadik Zomborácz-podcastban vesézzük ki), beszélgettünk viszont a Rotchild Klára életéről szóló tévéfilmjéről, amire már kapott pénzt a Filmintézettől, plusz a Kicsi veréb című sok éven át fejlesztett mozifilmjéről, amire végül nem kapott pénzt a Filmintézettől, valamint a tragikus sorsú szépségkirálynő, Molnár Csilla Andrea életéről szóló filmről, amiben Virág dramaturgként dolgozik, illetve elmesélte azt is, hogy mi lett volna az Egynyári kaland ötödik évadában, és persze dumáltunk A tan

Vendégünk Kőrösi Máté, a Dívák rendezője, aki szuperfiatal csapattal készítette el generációs filmjét, ami szelíd empátiával és töretlen kíváncsisággal fordul három főszereplője felé és a végeredmény egy igazán személyes, vadul szórakoztató, szívfacsaró dokumentumfilm lett, amit november 18-tól lehet megnézni az HBO-n. Hogyan jut el egy huszonéves, elsőfilmes rendező alkotása az HBO-s bemutatóig? Máté tündérmesébe illő sztoriként mesélt erről. „Még most is hihetetlen ez az egész.” A Dívák története több mint három évvel ezelőtt kezdődött: Máté végzős volt az SZFE-n, a diplomafilm-terve épp kútba esett és az utcán sétálgatva azon tűnődött, milyen témát kellene nagyon hamar előkapni, hogy még abban évben lediplomázhasson. Ekkor akadt meg a szeme egy különleges épületen: a Belvárosi Tanoda egy speciális gimnázium, amely második esélyt ad olyan diákoknak, akiket más iskolákból ilyen-olyan okból eltanácsoltak. Ide járt Tina, Szani és Emese, három húszéves lány, a suli három dívája, akik abban az évben készültek le

Legújabb adásunk vendége Miki357, az ország legmenőbb videóklip- és reklámrendezője (szerintünk), a Klipszemle megálmodója, a Fluor Film alkotója, Beton.Hofi vizuálfelelőse. Miki maga sem tartja már számon, hány klipet rendezett, inkább a jelenre és az éppen aktuális alkotási folyamatra koncentrál. Nem szeret a múltba révedni, bár a beszélgetés során visszatértünk a kezdetek kezdetére, amikor a hosszúréti patak partján a szomszéd sráccal egy betonfalra festették a rapszövegeket. Rapper nem akart lenni, erre maximum „éjjel 11 és hajnali 3 között” vágyott és „másnapra elmúlt”, de szinte minden mást kipróbált. Tízévesen évesen grafikai szoftverekkel rajzolt, a magyar graffitis társaság tagja lett, 13 évesen fotózni kezdett és néhány barátjával egészen fiatalon megalapította a mára legendás hiphop-kiadót, a Kriminál Beats-et. A videókliprendezéssel ezután még hét évet várt, mert akkorra született meg az a technológia, amivel úgy érezte, le tud már forgatni valamit vállalható minőségben. Melyik az a népszerű tévés

Még megy a magyar mozikban A legjobb dolgokon bőgni kell, ami egy érzékeny és vicces film egy mai harmincas nő, Maja (Rainer-Micsinyei Nóra) útkereséséről. A Filmklub podcast új adásában két vendégünk is volt egyszerre: Grosan Cristina rendező, illetve Huzella Júlia színésznő, a film másik főszereplője, aki Maja gyerekkori barátnőjét, ellenpontját, Sárát alakítja. A legjobb dolgokon bőgni kell gondolata Cristina és Rainer-Micsinyei Nóra beszélgetéseiből, sztorijaiból született, együtt írták meg a forgatókönyvet és aztán „Lesz, ami lesz, csak nekünk tetsszen”-alapon vágtak bele az összerakásába. Juli elmondta mikor és miért sírt a saját filmjén, és azt is, hogyan élte meg, amikor annak ellenére Cristina nem adta neki automatikusan Sára szerepét, hogy eredetileg együtt találták ki ezt a karaktert. Cristina huszonévesen, Romániából érkezett a MOME mesterképzésére Budapestre, magyarul akkor még csak egy 12 éves gyerek szintjén beszélt. Mesélt a nyelvi akadályokról, magyarságtudatról és a kedvenc magyar szaváról é

A Filmklub podcast legújabb adásának vendége Dér Zsolt színész, aki a mozikban jelenleg futó romantikus vígjátékban, az Így vagy tökéletesben a leghálásabb szerepet játssza, és aki tavaly azzal okozott nagy meglepetést, hogy önszántából otthagyta a Katona József Színház társulatát és felhagyott a színpadi színészettel. Az 1989-es születésű Dér Zsolt gyerekként már színházban játszott, szerepelt a Sorstalanságban, a Mansfeldben, a Seveledben, és ő volt az egyik főszereplője a százrészes romantikus telenovellának, az Oltári csajoknak. Az egyetem után leszerződött a Katonához, két éve Junior Príma-díjjal jutalmazták. Művészcsaládban nőtt fel: édesapja Dér András, anyukája Dér Denisa színésznő, nővére az Anyáim története című dokumentumfilmet rendező Dér Asia (aki már volt vendégünk a podcastban), húga Dér Mária színésznő. Mennyire határozta meg az életét a gyerekkora, hogyan küzdött meg a családtól való leválással és leválásért, milyen utat járt be azóta? Beszélgettünk arról a „tárgyiasító, hatalmi tekintetről”,

A Filmklub podcast rendhagyó adásában a cannes-i filmfesztiválról beszélgetett két és fél órán át a legendás Origo Filmklub rovat aranykorának három oszlopos tagja: Onozó Róbert (az idei volt a 15. Cannes-ja), Varga Ferenc (ez volt a 14. Cannes-ja) és Gyárfás Dorka (ő még sosem volt Cannes-ban, de érdekli a dolog). Miért kezd el valaki Cannes-ba járni? Miért jó ott lenni? Hogyan változott az évek során az, hogy mivel töltötték az idejüket a fesztiválon? Miben hasonlít a drogfüggőséghez a Cannes-ba járás? Mi a helyzet a kasztrendszerrel? Milyen interjúzni Cannes-ban? Milyen tudósítást írni? Milyen egy díszbemutató belülről? Miért fontos ez az egész? És persze, milyen filmeket láttak idén a fiúk, és mit gondoltak róluk. Nagyon sűrű, tartalmas, csapongó és szenvedélyes beszélgetés ez, ami még hagyományt is teremthet itt a podcastban. Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíte

"Ki a fasz kap húszévesen színésznőként Ezüst Medvét úgy, hogy nem is színésznő?" - teszi fel a kérdést a Filmklub podcast legújabb adásában Kizlinger Lilla, aki másodéves rendezőszakos hallgatóként, a Rengeteg - Mindenhol látlak című Fliegauf Bence-filmben nyújtott alakításáért nyerte el az idei Berlinalén az egyik legrangosabb nemzetközi színészi elismerést, amit magyar ember valaha elnyert. Kizlinger Lilla drámatagozatos gimnáziumba járt, de nagyon hamar elvették a kedvét a színészettől. Azt sulykolták belé, hogy furcsa, tehetségtelen, és semmire sem fogja vinni az életben. Az osztályfőnöke rendszeresen idiótának nevezte. Érettségi után az esélytelenek nyugalmával jelentkezett a filmrendező szakra az SZFE-n. Négyszáz ember próbálkozott, hatot vettek fel. Lilla köztük volt. "Nagyon ritka, hogy valakinél ennyire egyértelmű legyen, hogy csillogó tehetség" - mondta róla Schwechtje Mihály rendező, aki ott volt a felvételijén, és később szerepet adott neki a Gina című előadásban a Radnóti Színházban, és a Ballag

Legújabb adásunk vendége Bakony Alexa rendező, akinek első egész estés dokumentumfilmjét, a Tobi színeit egy hete vetítik a magyar mozik és amit mi is csak ajánlani tudunk. Rég láttunk ilyen érzékeny, mély, megható és vicces filmet arról, mi az a család, mi az a szeretet, mit tesznek meg egymásért emberek, akik igazán szeretik egymást. A jelzőkkel egyébként végig gondban voltunk: próbáltuk megtalálni azt az egy szót, ami a legjobban leírja a Tobi színeit, de nem volt egyszerű. Sokszínű, felejthetetlen élmény. Alexa 4 és fél éven át követte operatőrével és hangmérnökével a Tuza családot; Tobit, a transznemű, tizenéves fiút, Évát, az édesanyát és Zolit, az édesapát. Ők hárman toporognak, táncolnak, lépkednek egymás körül és próbálják mindig, minden körülmények között fenntartani a kommunikációt egymás között, akkor is, amikor legszívesebben kirohannának a világból. Alexa az SZFE-n végzett először televíziós műsorkészítő szakon, majd elvégezte a dokumentumfilm-rendező szakot is. Készített már rövidfilmet és két

Vendégünk Szeleczki Rozália filmrendező, aki pár hete a Cicavízió című filmtervével elnyerte a Nemzeti Filmintézet Inkubátor programjának támogatását, így hamarosan elkészítheti első nagyjátékfilmjét. Rozi az érettségi évében felvételizett először az SZFE-re, ahol az utolsó fordulóban gyakorlatilag eltanácsolta a szakmától Enyedi Ildikó (abba az osztályba került volna, ahova Reisz Gábor és Szimler Bálint járt, és ahova Ács Dánielt és S. Takács Andrást sem vették fel). Ezután csaknem tízéves kitérő következett, amikor képzőművészként és Marina Abramović-szerű videóművészként kereste az önkifejezés érvényes formáit, de valami nem stimmelt, és végül egy egérrágta amsterdami lakásban eszmélt rá, hogy mégis csak a filmkészítés lesz az ő útja. A „művészeti egyetem-szédelgő” címet levetkőzve, Rozi másodszorra bekerült az SZFE-re, ahol három rövidfilmet rendezett: a csodás című Csodapuncit, az Arany János-balladát sztriptíztáncosnős-legénybúcsús közegbe helyező Rozgonyinét és a nyolcvanas években játszódó, Rocktérítő

Harmadszor jár a podcastban Köves Gábor újságíró, akinek a mániája, hogy sztárokkal csinál interjúkat. A héten jelent meg második könyve, a Végszónak sem rossz, benne 38 hírességgel készült interjúval, Juliette Binoche-tól kezdve Woody Allenen át Suzanne Vegáig. Egy kiáltvány ez a könyv a világ vulgaritása ellen: szellemes, intelligens emberek beszélgetnek érdekes dolgokról, mintha mi sem lenne természetesebb. Gábor rendszeresen fut a Margitszigeten (az új könyve címe is futás közben jutott az eszébe), de még nem futott össze a mostanában ott futkározó hollywoodi sztárokkal. Félreértés amúgy, hogy ha valaki itt forgat, az könnyebben elérhető egy magyar újságíró számára, de azért elfantáziáltunk arról, mit kérdeznénk Ethan Hawke-tól egy ad hoc interjún. Beszélgettünk arról is, hogyan rendezte át a járvány a kerekasztalos interjúk (ún. "junket"-ok) világát, és hát nagyon durván. Úgy fest, örökre eltűnik ez a műfaj, ami ugyan nem volt a legideálisabb, de legalább megadta az újságírónak az élményt, hogy nagy sztá

Itt a jubileumi, 125. adás és benne egy izgalmas, tehetséges animációs filmrendező, Bucsi Réka, aki varázslatos világokat, lényeket, mozdulatokat és érzelmeket kreál a vászonra és akinek már a diplomamunkája, a Symphony No. 42 rákerült az Oscar rövidfilmes shortlistjére. Azóta elkészült a Love és a Solar Walk is és mindhárom animáció indult a Berlinale versenyében is és rengeteg díjat söpört be értük a világ minden táján. Faggattuk ausztriai gyerekkoráról és mesélt arról is, hogy a sok nem neki való film közül, amiket gyerekként imádott, melyiktől rettegett a legjobban. Réka 2013-ban végzett a MOME animációs szakán és már egészen korán a klasszikus hős útja és karaktere helyett inkább az atmoszféra, a színek, a hangok izgatták. Mesélt Viborgról, egy Twin Peaks nagyságú animációs mesebirodalomról Dániában, ahol rengeteg időt töltött. Hogyan éli meg, hogy sokan zseninek tartják? Fogyasztott már LSD-t? Igaz, hogy soha nem érték eddig szakmai kudarcok? Mi a sztori Réka híres instás táncvideói mögött? Miről diskur

Legfrissebb adásunk vendége egy különlegesen szenvedélyes, szókimondó, laza és derűs ember: Polgár Tamás, akit kamaszként fedezett fel az Aszódi Javítóintézetben Mundruczó Kornél, vele forgatta le Afta című kisfilmjét, majd 2002-ben a Szép napok főszerepét bízta rá. Azóta játszott az Oscar-díjas Saul fiában, a Napszálltában, Hajdu Szabolcs Délibáb-jában és Pálfi György Mindörökkéjében, de a színészet helyett végül egy másik filmes munkában találta meg boldogulását: kellékes lett. Tomi őszintén mesélt élete korai, kemény éveiről és arról is, most mivel tölti napjait, azóta mekkorát fordult vele a világ. Beavatott minket jelenlegi szakmája titkaiba és rengeteget sztorizgatott az itt forgató világsztárokról. Mire búgta neki Cate Blanchett, hogy „More, baby, more!” és miért ragadta meg a karját Eva Longoria? Melyik a „tökös, profi, jó csávó”, Clive Owen vagy Robert Pattinson? Ránézhet halandó ember Penélope Cruzra? Mivel hozta rá a frászt Daniel Brühl, és mivel igézte meg Tarr Béla? És kinek voltak „Nintendo-nyom

A Filmklub podcast első szponzorált adásában a Budapest Ritmo világzenei fesztivál felkérésére beszélgetünk Szilágyi Fannival, Reisz Gáborral és Szimler Bálinttal beszélgetünk azokról a koncertfilmekről, amiket a fesztivál két idei fellépőjével, a Mordái-jal és az Odd ID-vel csináltak. Mindhárom rendezőnek erős zenei kötődése van: Reisz Gábor az összes filmjéhez maga írta a zenét és játszik a VAN filmzenekarban, Szimler Bálint az egész estés Balaton Method-dal feszegette az élőzene filmes határait, Szilágyi Fanni pedig számos klipet rendezett, többek között Boogie-nak, Szedernek, a P.A.W.A-nak és a Magashegyi Undergroundnak. Milyen érzés a kihalt, hetvenes évekbeli, fásult barna pompájában neszező Gellért Szállóban forgatni? És a fülledt, pálmaház-jellegű, örökké huszonhat fokos Twentysix-ben? Hiányzott a közönség és miért nem lehetett őket mondjuk vájtfülű madarakkal pótolni? Mennyire kellett harcolni a zenekarok egójával és mi volt a legnehezebb kihívás a két koncertfilmben? Hogyan lehet a David Lynch-hangu