Bokányi Zsolt

Uram! Téged ezen a napon csúfoltak, korbáccsal ütöttek, leköptek, megaláztak, megkínoztak, megfeszítettek és meghaltál, értem! Nem szóltál, csak némán tűrted! Én pedig, akiért és aki miatt mind ezt megtetted és elszenvedted, hálátlanul ordítok, dühöngök, mérgelődöm, vádaskodom, szomorkodom, kétségbe esem, elkeseredek, szeretni képtelen és önző módon, egy egy újabb ütést mérek a testedet átütő szegekre. De Te még mindig tűröd, még mindig nem szólsz, csak némán nézel, és majd harmadnapon feltámadsz, értem! Értem!